- Emily!!!
Megfordultam. Andrew kiabált. Odamentem hozzá. Dávid ott maradt. Nem hallotta mit beszélünk.
Andrew: Hajni hol van? Nincs otthon.
Emily: Hajni? Ő a plázába ment, ha jól tudom.
Andrew: Akkor megyek oda! Köszönöm, hogy segítel nekem, hogy összejöjjön ez az egész Hajnival....
Andrew szorosan átölelt. Próbáltam Dávid arcát figyelni, de nem láttam.. Hátat forditott nekünk.
Andrew elengedett, és elment.
Dávid: Legyél csak vele....
Majd elsétált... Megint el elrontottam mindent... Biztos félreértette az ölelést...
Tisztáznom kell minnél hamarabb."
Sétálgattam az utcán. Dávid ugy látom nem haza ment.. Ott nevetgéltek Emilyvel a parkban.. Kicsordult a könny a szememen.. Elsirtam magam..
Dávid meglátott, és azonnal felállt.. Én el szaladtam... Szerintem elég gyors voltam, de ő utólért... Megragadta a kezem, és a szemembe nézett.
Dávid: Amit láttál... Az.. Nem az aminek látszott, Emily...
Dávid a kezével letörölte a könnyeim.
Emily: Dávid... Nekem.. Nekem nem tetszel...
Dávid: Ezt...ezt nem.. nem értem.. miket beszélsz?! Azthittem, hogy..
Emily: Rosszul hitted..
Elengedtem Dávid kezét, és elmentem. Hátra fordultam.. Igy lesz neki is, és nekem is a legjobb... Ő menő, mások előtt nagyképű, de valójában belül érzékeny szerintem.. Én meg egy átlagos, unalmas, ronda, lány.... Sosem működne... Kezd elveszni a remény..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése