Olvasók

2015. június 6., szombat

Chapter 3

  "A reggel zűrös volt. Repestem az örömtől, amiért nem kell menni a kis tüzes incidens miatt suliba. Dávidnak félig hiszek, félig nem... Lehet igaz volt az üzenete, de mivan, ha megint csak Lilivel akar engem kikésziteni? Nem szeretnék ujra az áldozatuk lenni. Suli helyett felhivtam Dzsenit , Nórit és Nikit, hogy nincs-e kedvük menni fagyizni a városba. Beleegyeztek és elmentünk. Sajnos Engie is ott volt, és Luke-al beszélgetett. Közelebb mentem, hogy kihalgassam őket. Igen, nem volt szép, de mivan, hogy ha Viki ellen akarja forditani Lili Lukeot.
Lili: Értem, hogy szereted Vikit, de jobbat érdemelsz nála. Ő csak egy átlagos lány. Én viszont...
Luke: Ne folytasd (*vágott közbe*). Én szívből szeretem Vikit. Ne bántsd őt. Életem árán is megvédem.
 Lili meglátott engem, és felállt.
Lili: Oh. Te mit keresel itt?!
Gyorsan el akartam menni, de Lili utánam kiáltott:
Lili: Beijjedtél Emike?
Határozottan megáltam.Odamentem hozzá,és kicsi tétovázás után megszólaltam:
Emily: Nincs félni valóm.. Ugyan, nincs sokönbizalmam, de azt tudom, hogy tőled nem félek..
Lili  meg akart ütni, amikor David meg állította..
Dávid: Lili. Meg ne próbáld...
Én csak le  hajtottam  a fejem, és halgattam...
Lili: Ki ő neked? A barátnőd?
Ekkor már felcsendült az én hangom is..
Emily: Nem. Nem a barátnője vagyok...
Kimentem. Le mentem a vízmosáshoz, a folyópartra, és rugdostam a köveket a folyóba... Miért tehette Dávid? Miért állt ki értem.. pont Lilivel szemben..

Egy ideig ott álldogáltam, és gondolkodtam. Majd hazamentem. Lefeküdtem. Elaludhattam, mert többre nem emlékszem. Ki sirt szemekkel ébredtem föl délután... A nap ragyogott... Le mentem a nappaliba.
Anya: Keresett David. Mondtam, hogy elaludtál.
Emily: Oké..
Gyorsan felmentem átöltözni, és üzenetet küldtem Dávidnak, hogy ha érdeklem, jöjjön 10 perc mulva a parkba. Reméltem, hogy velem szemben félre tudja tenni az egóját..
10 perc mulva:
A városban sétáltam a parkba felé, majd megjelent Dávid...EGY KISKUTYÁVAL.
Dávid: Aranyos? Ő a tied. A neve Emily.
Emily: Az enyém?
Dávid: Az utcán találtam pár napja... Eszembe jutott, hogy hatodikban irtál a kutyádról egy fogalmazást, hogy mennyire szereted őt.. És így gondoltam, hozok neked egy kiskutyát.
    Dávid megölelt. Szerintem  tetszem neki, de nem biztos... Lehet csak színjáték..bizhatok benne?!


___________________ Folytatjuk ___________________











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése